Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
1848. március 13-án írta, eredetileg arra a népgyűlésre, melyet a pesti ifjúság 19-én akart megtartani. Az események azonban felgyorsultak, a bécsi forradalom hírére 14-én Petőfiék cselekvésre szánták el magukat. Másnap reggel a Pillwax kávéházban olvasta fel, s ezzel a Nemzeti dal elindult hódító útjára. Dalról van szó, de nem a lied, hanem a chant értelmében ahogy a Marseillaise (e. marszejez) „marsziliai dal” , azaz induló, együttesen énekelt kardal. A versszakok törzse és refrénje úgy áll egymással szemben, mint a személyes felkiáltás és a közösség visszhangja: százezrek egyetértése a felhívó szózattal. (Tudatos szándéka a költőnek, így is szavalta-szavaltatta a forradalmi napokban.) Ahogy korábban Az itélet című versben, itt is személycsere történik: a többes szám második személyt többes szám első személy váltja fel.
A felszólítás hatásosságát cél és érvelés nagyfokú egyszerűsítése révén éri el. A Himnusz és a Szózat történeti példáit nem töri meg, múlt és jelen elementáris erejű szembeállításával (a rabság és szabadság ellentétével) mozgósít a jövőre. S „nemzeti” a dal, hiszen egy új életre, öntudatra ébredt közösség első önkifejezése, önmegnyilvánulása: a politikailag csak most formálódó, nemzetté csak válni készülő nép nevében szól. (A Nemzeti dal t a kiáltványlíra körébe is szokás sorolni; e műfaj valamely csoport, irányzat művészeti, közéleti, politikai álláspontját fogalmazza meg, többnyire mozgósító célzattal.)
Szavazás